Csizmás Margit textildíszműves. A nevet ő maga találta ki, mivel nem tartja magát művésznek, csak egyszerű kézművesnek, aki textíliákból készít mindenféle használati és dísztárgyat. A munkáit nézegetve azonban nyugodtan mondhatjuk, mégiscsak művészet, amit csinál. Különösen a patchwork, magyarul a foltvarrás „rabja”. Hobbijáról hihetetlen lelkesedéssel beszél.

Kislánykorában mindenhol kötött és horgolt. vonaton, strandon, otthon. Az alkotás örömet okozott neki, mindent magától tanult. Soha nem unatkozott, középiskolásként a kollégiumban éjszakánként a paplan alatt, a zseblámpa gyenge fénye mellett nyakkendőket horgolt ismerősöknek, barátoknak. A hetvenes évek végén vállalkozásba kezdett, pulóvereket, sapkákat kötött, majd később áttért a varrásra. Rengeteg maradék anyag maradt, ezekkel kezdte el a patchwork-munkákat.
– Sokat hallottam erről a technikáról, ám szakkönyveket sokáig nem lehetett itthon beszerezni. Aztán egyszer kikerültem Kanadába, ott aztán nagyon sokat tanultam és láttam – mondja mosolyogva Csizmás Margit. – Egyszer betévedtem egy olyan egyházi-jótékonysági boltba, ahol a háztartás összes textil dolgát megtaláltam. Hátul a műhelyben varrtak az asszonyok, behívtak, és ott leshettem el igazán ennek az angolszász eredetű népművészetnek a technikáját. Máig nem tudják az igazi eredetét, valaki szerint kínai, más szerint egyiptomi vagy perzsa eredetű. A mai formája Angliából és Nyugat-Európából került át Amerikába, aztán a telepesek „művészete” a nyolcvanas évek végén került vissza hozzánk. Mi csak „foltvarró-vírusnak” hívjuk ezt az új hobbiőrületet.
Csizmás Margit pár év múlva újra elutazhatott Kanadába és Amerikába, foltvarró barátokra lelt, sok irodalmat és szakkönyvet hozott haza. Aztán négy-öt évvel ezelőtt a VMK-ban volt egy tanfolyam, ott találkozott a patchwork hazai nagyasszonyával, a Magyar Foltvarró Céh alapítójával, Dolányi Annával.
– A foltvarrás az egyetlen olyan kézimunka, aminek világszervezete van. Jelmondatunk – „Varrjuk össze a világot!” – kifejezi, hogy ez a „művészeti” ág nagyon jó közösségteremtő erő. Két éve az innsbrucki, két hete pedig a strasbuorgi világtalálkozón vettem részt. Csodálatos kézimunkákat láttam, ám az amerikai giccses, csicsás ízléssel egy kicsit hadilábon állok. A színek, formák összhangjára kell törekedni. Lehet kézzel, lehet géppel varrni. Leginkább az egyszínű vagy apró mintás, pamutanyagokból készíthetünk szép dolgokat. Táskát, takarót, párnát, faliképet vagy akár mellényt, ruhát is. Jómagam fontosnak tartom a funkciót, mindennapi használati tárgy legyen a munkám. Ezeket az alkotásokat inkább karitatív célra vagy árverésre ajánljuk fel.
A textildíszműves néha órákig, napokig elmeditál, hogy milyen kombinációjú legyen az alkotás. Most is legalább 10–12 munkáját hagyta félbe, az „ihletre” vár. Csizmás Margit már annyi anyagot halmozott fel, hogyha egész életében foltvarrna, akkor sem fogyna el a sok textília. A különféle kellékekkel kiegészítve pedig – gombok, szalagok, patentok, gyöngyök garmadája – akár Röltex boltot nyithatna.
– Minden motívumnak, mintának neve van. Vagy a kitaláló ad neki nevet, vagy egyszerűen csak rajta ragad az elnevezés. Nekem például nagyon furcsa volt, hogy mi lehet a Részeg ember lépése nevű motívum. Aztán később rájöttem, hogy valahogy tényleg arra hasonlít. De nagyon érdekes a Katedrális, a Kunyhó, a Drezdai tányér, a Nagymama csillaga, az Amerikai Márta csillaga is. Ezek a minták szájhagyomány útján terjednek, aztán publikálják és utána a köztudatban marad, használják. A foltvarráshoz tényleg nem kell sok befektetés, hiszen maradékokból dolgozunk. Semmi nem kötelező, csak a pontosság, a többi a fantázia dolga. Az igazi foltvarró mindent maga csinál, egyedül az anyagot nem ő szövi. Van, amikor előtte vagy utána festi a textilt, vagy éppen kagylókat, gyöngyöket varr bele. Néha hihetetlen szépségű, absztrakt festményre hasonlító faliképek születnek.
Az egerszegi textildíszműves nagy álma, hogy itt is alakuljon egy olyan lelkes asszonyokból álló foltvarró csapat, mint például Szombathelyen. A vasiak már többször részt vettek és sikert arattak a világtalálkozókon.
– Valamennyi csoportnak neve van, az egerszegieket Foltbűvölőknek neveztem el. Tízen-tizenöten vagyunk, minden hónap utolsó csütörtökjén találkozunk a Gönczi ÁMK-ban, de nincs olyan sok ideje az asszonyoknak, hogy annyira elmerülhetnénk a foltvarrás örömeiben. Egyesületet alapítottunk, hogy minél jobban népszerűsíthessük ezt a fajta népművészetet. Országos lapunk is van, a Hírfoltok kezdetlegessége ellenére nagyon sok információt tartalmaz. A foltvarrás azért is gyönyörű hobbi, mert fegyelemre és kitartásra nevel, közösséget kovácsol. Mindig így búcsúzunk egymástól: Boldog, szorgos öltögetést!

Mozsár Eszter

Forrás: http://www.zalamedia.hu/egerszeg/000502/kult.html