Menő minták

A hangzatos találós kérdés – Folt hátán folt, tű benne sosem volt, mi az? – témánkra csak félig lehet igaz. Miért is kerülne tű a káposztába, hacsak nem éppen az ebédre való göngyölt töltött káposzta levelek rendszabályozása miatt? No, de a foltvarrás az már más kategória. A folt hátán folt még stimmel, de sündisznó legyek, ha valaki képes tű nélkül varrott patchwork ágytakarót eszkábálni. Ha a patchwork és quilt – hiszen így is emlegetik – szavak jelentését kutatnánk, akkor a foltvarrás és steppelés kellene, hogy eszünkbe jusson. Akárhogy is hívjuk azonban, abban biztosak lehetünk, hogy a technika minden nőt, sőt néha még férfiakat is magával ragad, akik szívesen dolgoznak tűvel.

Honnan ered az őrület? Igazából nincs sok információnk róla, ki a szegénységnek, ki a praktikusságnak tudja be létrejöttét, amikor a legapróbb darab kis textíliát is félretették és felhasználták. Sok kicsi sokra megy alapon, egy-két év alatt egy egész ágytakaróra-való maradék is összegyűlhetett. Ma persze már más a helyzet. Egy patchwork oktató kezdőknek szóló tanácsa szerint: a textília az, amivel mi dolgozunk, bánj vele bőségesen, ne sajnálj 10-20 centivel több anyagot venni, ne fukarkodj. Szó sincs évekig tartó fecnigyűjtögetésről, hiszen már nem a maradékok legjobb felhasznosítása, hanem maga a tarka-barka végtermék előállítása az elsődleges cél.

Foltos történelem

Ha a foltvarrás eredetét, ősét akarjuk felkutatni, akkor több érdekes legendára bukkanhatunk. Az egyik szerint maga a Shakjamuni Buddha volt az, aki először készíttetett foltos szőnyeget. A történet szerint a Megvilágosodott tanítóhoz érkező emberek, a szokásos üdvözlésképpen, hogy tiszteletüket leróják, egy-egy selyemsálat vittek Buddhának, aki a sok darabból végül egy nagy imaszőnyeget varratott.
Hasonlóan érdekes az itáliai bohóc, Arleccino története, aki annyira szegény családból származott, hogy ruháját édesanyja csak maradék anyagokból tudta elkészíteni neki. A történelem és régészet tudománya azonban a két legendánál korábbi időkből is tud példát szolgáltatni a kezdetleges foltvarrásra. Egy i.e. IV. századból származó lepel, amit egy fáraó tetemén találtak, és szintén az időszámítás előtti korból, Mongóliából több patchwork-szerű szőnyeg is alátámasztja, hogy maga a technika a legősibb kézműves tudományok egyike volt.

A patchwork széles körben mégis csak akkor terjedhetett el, amikor az alapanyagául szolgáló textil az egyszerű nép számára is elérhető, megfizethető volt. Ez pedig nem más, mint az ipari forradalom kora, amikor a találmányok révén nagy mennyiségben és olcsón tudtak textíliát előállítani.
Mivel a textilipar először Angliában élte virágkorát, így ebben az országban terjedt el leghamarabb a foltvarrás, itt alakultak ki az alapvető minták és sablonok, az egyszerű csíkozástól az összetettebb geometrikus mintákon át a legbonyolultabb íves, szinte már szabadkézi rajzhoz hasonlító mesteri fokig.
Az angol és ír kivándorlók vitték aztán magukkal az újonnan felfedezett kézművességet más országokba, kontinensekre. Míg az angliai „őshazában” inkább a praktikus szempontok érvényesültek egy-egy munkadarab tervezésekor, addig az „újhazában”, Amerikában már az alkotó önkifejezési eszközévé váltak.
Művészetté az amerikai kontinensen fejlődött a foltvarrás, ott vitték tökélyre és fedezték fel a technika nem létező korlátait. A tengerentúlról Európába, illetve a kontinensre csak a XX. században hozták vissza a szokatlan műfajt, ami hamar az ügyes kezű asszonyok kedvencévé vált.
Néhány évtizeddel később már kereskedtek is a szebb darabokkal és divattá vált a régi alkotások gyűjtése is. Magyarországon a sok helyi foltvarró szövetség mellett országos szövetsége, sőt, céhe is van a foltvarróknak, évente több alkalommal rendeznek különféle gálákat, versenyeket és számtalan chat, fórum, honlap is gazdagítja a kínálatot, ahonnan jó tanácsokat, mintákat, sablonokat is letölthetünk.

Foltvarró-staféta

A „foltosok” olyan jól körülhatárolható közösség, akik szívesen adják közre tapasztalataikat. Mottójukat Dolányi Anna „Hasznos könyv foltvarróknak” című mintagyűjteményében fogalmazza meg a legszebben: „Add tovább a tudományt! Valamikor elindult a foltvarró-staféta, hogy szerteágazó világmozgalom legyen belőle. Ma névtelen foltvarróknak köszönhetik a neves művészek is azt, hogy kitaposták az utat. A foltvarrás közösségi tevékenység, ez talán a legszebb (ha nem is mindig a legmutatósabb) része. Ne felejtsd el: csak az félti a tudományát, akinek kevés van belőle. A féltékenység és az irigység veszélyes kór, elsősorban annak árt, aki birtokolja. Szabadulj meg tőle!”

Hogy hol találhatók ma olyan közösségek, akik a foltvarrók nyitott szellemiségével összhangban szívesen adják át tudásukat, tapasztalataikat? Hol vannak olyan helyek, ahol megtudhatjuk, hogy mit tegyünk, ha munkánk egy kicsit „buggyosra” sikeredett, vagy, ha egy újabb „crazy” motívum közben elvesztettük a szálat, vagy ha egyszerűen a sima, alap hatszögek elcsúsznak? A Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ például jó megoldás lehet nemcsak a kezdő, de a haladó foltosok számára is. Ugyanígy érdemes bekukkantani az TEMI Fővárosi Művelődési Házába, ahol szintén kezdő és haladó klubfoglalkozásokat vezet Nyíredy Judit textiltervező iparművész. És végül a Wekerlei Gyermekházban is hódolhatunk a foltozás szenvedélyének. Foltvarrni egyébként is sokkal jobb csapatban, a tű szorgos forgatása közben legalább egy jót lehet beszélgetni. Gyönyörű mintákat és jó foltoskodást!

Forrás: http://www.kaleidoskop.hu/content/view/2107/39/