A foltvarrás mellet a másik nagy szerelmem a hímzés! Tulajdonképpen ez már sokkal régebben tart, mint az előbbi, de itt Magyarországon nem lehet vele olyan eredményeket elérni, mint a foltvarrással, amelynek például saját szervezete(Magyar Foltvarró Céh) is van.
Számomra pedig nagyon fontos a visszajelzés, kell a megerősítés, és a "kreatív hímzést" nem igazán művelik nálunk, egy-két iparművésztől eltekintve, így ha egy-egy pályázat keretében meg is tud mutatkozni az ember, a zsűriben nem valószínű, hogy lesz hozzáértő ember, aki megfelelőképpen értékelni tudja a művét.
Emiatt nem láttam előrelépési lehetőséget ezen a területen. És ekkor, mintegy a holtpontról kimozdítandó jelent meg életemben a foltvarrás, rájöttem, hogy a kettőt kombinálva bővülnek a lehetőségeim, mind az alkotás, mind pedig az érvényesülés terén.
Korábban nem láttam fantáziát a foltvarrásban, de aztán megnéztem a neten egy európai kiállítás darabjait, és nem hittem a szememnek, milyen csodákat lehet alkotni. A japán foltvarró könyvek látványa után pedig "végem volt".

Olyan tárgyakat szeretek alkotni, amelyek valamilyen funkcióval is bírnak, leginkább a lakáskultúrában felhasználható megoldások vonzanak. Egy szép festménynél sokkal érdekesebbnek találok egy szépen festett bútort.
A foltvarrás megismerése azért is jelentett előrelépést, mert például korábban ha hímzett táskát szerettem volna készíteni, vennem kellett egy kész táskát, amire hímezhettem, most viszont már a táskát is magam készíthetem el, így sokkal nagyobb összhatást érhetek el. Mára azonban annyira "megfertőződtem" a foltvarrástól, hogy az a legtöbb esetben már nem csak eszköz a hímzéshez, hanem ki is szorítja azt.

Ha azt mondom valakinek, hímzek, azonnal a népi hímzések jutnak az eszébe, általában pedig a kalocsai hímzés, annak is az "elgiccsesített" színkavalkádos változata. Vannak gyönyörű népi motívumok, de számomra nem jelent kihívást, és halálosan unnám, ha már meglévő terveket kéne megvalósítanom, a hagyományőrzés pedig erről szól!

A hímzés számomra csak akkor élvezetes, ha ugyanolyan önkifejezési forma lehet (én ezt nevezem "kreatív hímzésnek"), mint például a festészet, A tű az ecset, festék helyett fonalat "viszünk fel a vászonra".
Nincsenek szabályok, a többszáz féle öltésfajtából pedig végtelen számú variáció születhet.

És íme álmaim iskolája, ahol a hímzést a legmagasabb fokon űzik, ehhez mérten sajnos azonban az árak is az egekbe szöknek. Hát igen, Angliában ha valaki ezzel szeretne foglalkozni, és van hozzá tehetsége, akkor annak nincs akadálya. Az iskola elvégzése után még állást is kaphat a nagy múltú, 1872-ben alapított Royal School of Needlework-ben.

http://www.royal-needlework.co.uk



Forrás: http://ledanna.blogspot.com/2006/11/hmzs-svagy-foltvarrs.html